1750. augusztus 11-én lerakták a torony alapkövét. Az építkezést és a főhomlokzat átalakítását Nöpauer Mátyás irányította. Az ő nevéhez köthető több budai templom átalakítása és építése is. A dzsámiból átalakított szentélyrészt annak rohamosan romló állaga miatt 1765 lebontotta, amelynek a helyére egy újabb hajószakasz és az új szentély került. 1759-ben megépítette a plébánia lakot. A nyugati oldalra sekrestye épült, a szentély külső falán pedig elkészült a kriptalejárat. A templom körüli temetőt 1777-ben megszüntették. A század végére elkészült a kórus korlátja, mely Kurtzweil János munkája, és Hartmann Vilmos új orgonája is elfoglalta helyét.

1803 és 1806 között új főoltár készült, a templom pedig kapuépítményt kapott, amely mellé a kőkereszt került. Knezevich Józef adományából 1808-ban a toronyba óra került, melyet Hibling József készített.

oltarkep
Az 1810-es nagy tabáni tűzvész a templomot sem kímélte. Leégett a fedélszék és a toronysisak, és elpusztult a szentély és a hajó szinte teljes berendezése. Az egykori díszes sisak helyére egyszerű gúla alakú tető került, és templomba is új oltárok készültek. A szentélykupolára Szent Katalin apotheózisát ábrázoló freskó került, a csegelyeken a négy evangélista alakjával.
Az 1849-es budai ostromkor a főoltár és a szentély freskója megsemmisült. A későbbi új freskót Wagner József festette, és elkészült Marastoni Jakab ma is látható két oltárképe is. 1850-ben helyezték el a neoreneszánsz stílusú szentélykorlátot.
A templomot 1868-ban a ferencesek átadták, ettől kezdve világi papok teljesítenek szolgálatot.
2/7