1541-ben a törökök elfoglalták Buda várát, és itt hozták létre közigazgatási központjukat. Teljesen új korszak kezdődött. Mecseteket építettek, és a hely adottságait kihasználva fürdőket. A mai Alexandriai Szent Katalin templom helyén Szokollu Musztafa pasa (1566-1578) dzsámija állt. A Tabán ezeknek az adottságoknak köszönhetően megmaradt, és megbecsült hellyé vált. Ebben az időben jelent meg a balkánról idemenekült, és rác gyűjtőnéven emlegetett népcsoport, akik között voltak szerbek, bosnyákok és horvátok is. Közöttük sok jó kézműves érkezett, kiváló fémművesek és tímárok. Tőlük kapta a terület a Tímártelep nevet, ami törökül Debaghne. Sokak szerint ebből a szóból alakult ki a későbbi Tabán elnevezés. Mások szerint viszont mivel a szerbek a hegyek alján lévő részeket nevezik tabánnak innen az elnevezés isb.

A budai törökök elleni 1684 és 1686 közötti ostromok alatt, a tabán is elpusztult, csupán a dzsámi és két fürdő maradt meg belőle. A lakosság a pusztító harcok elől elmenekült. A Tabánt közigazgatásilag Buda városához csatolták, magyarokat és délszlávokat telepítve ide. 1690-ben Belgrád török kézre került, ennek következtében szerb menekültek csoportja érkezett, kb. 40.000 fő. A Tabán mellet Pomáz, Szentendre és Ráckeve lett az új lakóhelyük. I. Lipót királytól (1657-1705) kiváltságokat kaptak, amelyek közül a legfontosabb az volt, hogy papjaik vezetése alatt autonómiát élveztek. Legtöbben a szatócs és a mészáros mesterséget gyakorolták, de voltak szőlősgazdák is szép számmal. Míg a német és a katolikus magyar lakosság a Vár alatt a Duna mellett lakott, az ortodox szerbek az Ördög-árok partján és a hegyek közelében telepedtek le. 1697-ben felépült a szerbek temploma is, amely köré 1741 és 1751 között új templomot építettek Szent Demeter tiszteletére.

Musztafa pasa dzsámiját kápolnává alakította a katolikus lakosság. Ez volt a mai Alexandriai Szent Katalin templom létrejöttének első állomása.


           

vissza4/11tova